Ma egy érdekes tapasztalatomat szeretném megosztani Veletek:
Ugye veletek is előfordult már a munkahelyeteken, hogy apró-cseprő dolgokat szóvá tettek és úgy éreztétek, semmiségekről van szó, ráadásul teszi ezt éppen egy olyan személy, akinek a munkájára pedig neked panaszkodnak a többiek.. Nos velem ma pontosan ez történt és eléggé kihozott a sodromból. Pedig írásban kaptam meg a kritikákat. Hozzá kell tennem, hogy a hangnem azért rendben volt. Kellően diplomatikusra sikerült. De hát őszintén, ki viseli jól, ha kritizálják?? Ugye senki. Legalábbis elsőre, a saját tökéletlen, ösztönös reakciónk az, hogy felkapjuk a vizet. Szerencse, hogy írásban jött a dolog, így nem reagáltam túl azonnal a helyzetet, mint egy beszélgetésnél, volt időm átgondolni és lehiggadni.. És hát persze, hogy most is Sydlik testvér végtelenül bölcs szavai jutottak eszembe: "Ha egy helyzetben nem tudod, hogy pontosan hogyan viselkedj - légy kedves!" Tehát a második reakcióm volt a keresztényi és lehiggadtam. Elhatároztam, hogy kedves leszek, alázatos (nem megalázkodó!), de amiben kell kiállok magamért. Így is tettem. S hogy mi lett az eredmény? Természetesen jól estek a szavaim a másik félnek és a személyes megbeszéléskor néhány szóval rövidre is zártuk a dolgot. Hiába, a bibliai alapelvek mindig beválnak :) És mivel tudják, hogy Tanú vagyok, nem utolsósorban szeretnék példamutató lenni a viselkedésemben és a szavaimban. Mennyivel jobb, hogy nem első indulatomban reagáltam! Így módom nyílt megvédeni magam, elnézést kérni és jó benyomást is hagyni. És ez most igazán jó érzés :)
Ui: Most őszintén valljuk be, ki az, aki időnként nem szorul javításra, fejlődésre (akár a munkájában)? Senki.. Nagyon nehéz, de meg kell tanulni éretten kezelni a negatív kritikát is..
Ui 2: Ó, igen, még hadd szolgáljak némi jó hírrel :) Ilonám, a tanulmányozóm velünk tart a szombati napon a körzetkongresszusra! Nagyon várja, hogy láthassa a keresztelkedést :) Mindent megteszünk majd, hogy jól érezze magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése