Mire jó a pillecukor?
Pár éve bejárta a világhálót egy rövid videó arról, hogyan próbálnak négyéves gyerekek ellenállni tizenöt percen keresztül egy pillecukornak annak reményében, hogy ha sikerül kivárniuk a megszabott időt, egy helyett két pillecukrot kaphatnak.
Bár a videó újnak mondható, a kísérlet régi, hiszen a hatvanas években végezte el először Walter Michael, az amerikai Stanford Egyetem professzora. Ezt a kísérletet ismételte meg később dr. David Walsh. (A felvételt megnézhetjük, ha beírjuk a keresőbe a „marshmallow test” szavakat.) A kutatás részben arra irányult, hogy a négyéves gyerekek mennyire képesek uralkodni magukon, mekkora az önfegyelmük. Ugyanakkor hosszú távon is követték a kísérletben részt vevő gyerekeket, és arra az eredményre jutottak, hogy azok, akik képesek voltak legyűrni a hirtelen támadó vágyat és annak azonnali kielégítésének igényét, akik kibírták, hogy ne egyék meg az édességet negyedórán át, azok később az iskolában minden szempontból jobb eredményt értek el társaiknál. Érdekesség, hogy azok a fiatalok, akik négyévesen jobban teljesítettek a fent leírt kivárásos tesztben, kamaszkorukra jobb stressz- és kudarctűrő képességgel rendelkeztek, és a figyelemösszpontosításuk is jobb volt társaikénál. Tehát míg a csecsemőknél azon van a hangsúly, hogy a gyermek jelzésére azonnal reagáljunk, hiszen így teremthetjük meg az ősbizalmat, addig az agy fejlődésének szempontjából 3-4 éves kor közötti időszak a legérzékenyebb életszakasz arra, hogy a kicsik kitolják a vágy és a beteljesülés között eltelt időt, és elsajátíthassák az önuralom képességét. Ha ez jól sikerül, az élet számtalan területén sikeresek lehetnek a szocializációtól kezdve az iskolai teljesítményig – derül ki Sam Wang és Sandra Aamodt neurológusok által írt Üdvözöllek a gyereked agyában című, a közelmúltban megjelent könyvből is.
forrás: http://www.nlcafe.hu/noklapja/20130221/onfegyelem-gyerekkorban/#step1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése