Régóta szemeztem ezzel a cikkel és most végre volt is időm elolvasni. Ez is egy olyan téma, amit azt hiszem én is, de más is nap mint tapasztal a saját bőrén. Hogy az ilyen jellegű traumáinkat cipeljük magunkkal egy életen át. Ki többet, ki kevesebbet, de senki nem úszhatja meg. A megszégyenülés érzését próbálják kelteni bennünk kicsi gyerekkorunktól saját szüleink is. Akarva-akaratlan ezzel fegyelmeznek. Hogy nem szabad és szégyelld magad. És mi kellően rossznak érezzük és szégyelljük magunkat. Aztán felnőttkorunkban is küzdhetünk azért, hogy ne legyen örökké lelkifurdalásunk és ne becsüljük alá magunkat, hogy persze nekem ez se megy, elrontottam, ügyetlen vagyok, mit fognak szólni a többiek, nevetségessé fogok válni. Hogy megszégyenülök. És az megsemmisítő érzés lesz. Én például neveltetésemnél fogva örökké küzdök egy alapvető lelkiismeret-furdalással. Hogy valamit biztos elfelejtettem, vagy rosszul csináltam. Mert nálunk mindig mindennek glédában kellett állni, mindent jól kellett csinálni. Kedves szüleim nem tehetnek erről, őket is így nevelték és sosem olvastak gyermekpszichológiát. De én ma már tudom - és talán mostanra már ők is - hogy egy gyereknek kell a lelki szabadság. Nem kell állandóan rászólni mindenért. Néha rosszul sülhetnek el dolgok, ha kiesik a kezéből valami, ha eltörik, elromlik, nem úgy sikerül. Ilyen az élet. Nem dől össze a világ.
Íme egy részlet a cikkből:

Ha nincs szégyen, nem lesz beteg a lélek

Minden elmebetegség onnan származik, hogy az embert bántották; akiket nem bántottak, azok nem szenvednek. A legfájdalmasabb élmény: a szégyen. Olyan ez, mintha izzó vassal égetnék a bőrünket. Ha egy kisgyereket megszégyenítenek, isten tudja csak, hogy mit és kit fog elkerülni azért, hogy azt soha többé ne kelljen átélnie. 

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130612/feldmar-andras-szegyen/

És hogy egy kicsit még inkább érezzétek a kontrasztot, mutatok nektek egy képsorozatot, amin egy fotós gyermekei szerepelnek. Már a cím is biztató: becoming gentlemen. Milyen pozitív hozzáállás, szemléletmód! De nekem leginkább az a szabadság a vonzó, ami a képekből árad. Hogy ezek a gyerekek élik a maguk gyermeki életét a szüleik mellett. Én ilyen szellemben szeretnék majd gyereket nevelni. Ahol megvan a kellő fegyelem és tisztelet, ugyanakkor a kellő szabadság is. És a tisztelet nem csak a felnőtteknek jár, hanem a gyerekeknek is.. De azt hiszem egy kép többet mond ezer szónál..

http://becominggentlemen.com/