Utolsó előtti nap.. Kicsit holtpontra is jutottam ma, elfogyott minden ambícióm. Nem is találkozom azzal, aki utánam jön, nem tudom betanítani. Ezt nem is értem.. Egy lista a feladatokról mire elég?? De hát ők tudják.. Ma többen is biztosítottak arról, hogy nagyon kedveltek, hogy sajnálják, hogy elmegyek és szerintük én voltam eddig itt a legjobb, ebben a pozícióban. Ez azért nagyon jól esett. Egy kolleganőmtől még egy apró kis ajándékot is kaptam, egy másik kollegám ma meghívott ebédre. Valami egészen fantasztikusat ettem, itt találjátok meg a receptjét, ajánlom mindenkinek, könnyen elkészíthető és nagyon finom: sertésborda "Erdészlány" módra Annyi a különbség, hogy amit én ettem, annak a mártásába füstölt sonka kockák is bele voltak vágva és az még jobb ízt adott neki!
Szóval ma ilyen nagyon változékony volt a hangulatom, hol magam alatt voltam, hol pozitív lettem..
Majdnem le is mondtam arról, hogy délután prédikálni menjek, de aztán azzal érveltem magamnak, hogy mi jobbat is tehetnék? Mindig felüdülök a szolgálattól. És ez ma sem volt másképp :) Nagyon örülök, mert egy korábbi érdeklődőmmel sikerült felvenni újra a kapcsolatot és úgy tűnik, elég komoly a dolog. Ráadásul Fekete Józsi bácsival osztottak be, akivel még nem is voltam. Nemrég lett tanú és most végre volt alkalmam kicsit jobban megismerni őt, elbeszélgetni vele, amíg sétáltunk a területre.. Az este pedig a lehető legkellemesebben telt: beugrottam Klárihoz egy felüdítő, stresszoldó masszázsra... Hmm.. Éreztem, hogy az utóbbi idők feszültségeitől már tényleg teljesen beállt a nyakam, a vállam, a hátam. Döbbenetes, de a jobb vállam, lapockám alig mozog a balhoz képest! És ez a jó kis masszírozás most úgy ellazított. Ráadásul Kláriék a 15. emeleten laknak, fantasztikus panoráma nyílik onnan Kelenvölgyre, Budafokra, Őrmezőre, amit nézhettem masszírozás közben :) Utána még egy jót beszélgettünk.. Nagyon szeretem Klárit, egy végtelenül önfeláldozó, adakozó, házias, szorgalmas, vendégszerető, ugyanakkor komoly szellemi ember. Kellemes érzésekkel sétáltam tőlük haza... Így történt, hogy betöltöttem a 28. évemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése