Kellemes napot tudhatok magam mögött. Kláriékkal 11-kor indultunk le Dunaharasztiba csatlakozni a kenus csapathoz. Ebédre nagy adag gulyáslevest főztünk, sokat nevettünk, zenéltünk, táncoltunk. Délután hazafelé menet beugrottunk egy helyi kávézóba, ahol mindenki benevezett egy-egy neon színű jégkására, ami aztán igencsak befogta a nyelvünket :) Este Sárával nekivágtunk biciklivel a Kelenvölgyi hegynek, hogy a Ringló utcából csodáljuk meg az esti panorámát. Igazából a tűzijáték onnan már nem is volt olyan látványos, de az esti város látványa mindenért kárpótolt. Rengetegen voltak. Sajnos, egy nem várt meglepetést is tartogatott az este, miután keserédes érzésekkel tekertem le a dombról.. Mérföldkő volt ez is az én kis érzésvilágomban.. Talán soha ennyire nem érzékeltették még velem, hogy mennyire nemkívánatos személy lettem..
De késő este felüdülést hozott, hogy letöltöttem a legújabb, 5. lemezt amin az angol kórus énekel..
http://www.jw.org/index.html?option=QrYQZRQVNZHFVP
A kedvencem az 53. ének, akár egy filmzene, főleg a vége, micsoda befejezés! Olyan lélekemelő ez a zene, amikor hallgatom elcsitulnak bennem a fájó, háborgó érzések és helyüket egy kellemes, örömteli érzés veszi át.. Megnyugszom.. Végül ezek a dallamok ringattak álomba.. Az aktuális kedvenc bibliaversem jut eszembe, most szerettem meg nagyon, az idei kongresszuson: "Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz és ő nem ad ahhoz fájdalmat.." (Példabeszédek 10:22) Igen, ahol Jehova áldása van, az abból látszik, hogy ott öröm van és nem bánat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése