Micsoda kalandokon mentem ma keresztül! Talán nem volt véletlen, hogy épp jókor voltam, jó helyen és segíteni tudtam.. Délután bementem Sárához a munkahelyére, együtt elmentünk enni a körúton egy török étterembe, kiültünk az utcai asztalokhoz és éppen megtalált minket egy siket fiú, aki tollakat rakott le az asztalra egy kis üzenettel, hogy ha tudunk, segítsünk. Amikor visszajött, mondtuk, hogy a nővéremék is jelelnek, de nem igazán tudtunk mit kezdeni a helyzettel, bár eszünkbe jutott, hogy épp a héten erről szólt a Királyság-szolgálati cikke.. Ezután még átsétáltam a Margit-hídon és a Bem rakparton elindultam hazafelé. Nagyon kellemes nyári idő volt, némi szellő is megsimogatott néha. De egyszer csak hirtelen szemtanúja lettem egy borzasztó biciklis balesetnek! Egy biciklis hiába jelzett a gyalogosoknak, hogy ne a biciklis sávban közlekedjenek, már késő volt és a biciklis satu fékkel teljesen függőlegesbe állt és fejjel lefelé a betonnak esett! Szörnyű látvány volt :( Ömlött az arcából a vér! Azonnal átrohantam az út túloldalára, ahol ők voltak. A fiú feltápászkodott, a bicikli első kereke és kormánya teljesen elferdült. Ráadásul, akiket ki akart kerülni, két olasz nő volt, akik nem beszéltek magyarul, a fiú pedig nem beszélt angolul, míg a hölgyek igen. Zsepiket szedtünk elő tömkelegével, letörölgettem a kábulatból lassan visszatérő fiú vértől tocsogó arcát. A homloka nagyon csúnyán kettérepedt. Megbeszéltem vele és mentőt hívtam telefonon. Látszott, hogy ezt össze kell varrni, nagyon mély volt a seb. Szerencsére máshol nem sérült meg, tudatánál is volt. A nők sajnálkoztak, bocsánatért esedeztek, mindannyian meg voltunk egy kicsit rémülve. Közben tolmácsoltam a bocsánatkérésüket és az egymáshoz intézett mondataikat. Lassan-lassan kiérkezett egy motoros mentős, aki megerősítette, hogy ezt bizony össze kell varrni és be kell vinnie a kórházba. A férfi felesége már útban volt a helyszínre, a hölgyek is megnyugodtak, hogy ellátják a sebesült fiút.. Én lassan elbúcsúztam, hogy rendeződtek a dolgok, jó érzés volt, hogy tudtam segíteni és tolmácsolni is a felek között.. Most már villamossal indultam haza.. Eztán már nem messze voltam a házunktól, mikor is egy fiú egy kis papírral a kezében útbaigazítást kért. Egy cím volt a papíron és a fiú nem tudott beszélni - csak jelnyelven! Nahát, gondoltam, micsoda véletlen megint! Segítettem, amennyire tudtam, jól olvasott szájról, de most nem hagytam elúszni a lehetőséget! Beszéltem neki a nővéremékről, hogy tolmácsok, hogy a Bibliával foglalkoznak és ő felderült, hogy ismeri a tanúkat, volt már összejövetelen is! :)) Bőszen egy bajszot mutogatott, azonnal rájöttem, hogy Horváth Csabáról beszél :)) Kértem, hogy írja le a címét, amit készségesen megadott, ráadásul Ercsiből való, tehát nehezen is akadtak volna rá otthon a testvérek. Kölcsönösen örültünk egymásnak, kérte és én meg is ígértem, hogy Edináék megkeresik majd őt! Nagyon jó érzés volt, hogy pont alkalmazni tudtam a kapott tanácsokat! Hát így alakult ez a mai - eseménytelennek cseppet sem mondható - délután..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése