Csarnok

Ma este egy családnál voltam "állásinterjún", az V. kerületben. Bejárónőt keresnek. Amolyan kis mindenest. Számomra igazából felfoghatatlan az a jómód, amiben élnek. Az a világ, amiben a pénz, mint olyan, a dolgok értéke egyszerűen nem számít. Veszem, mert tetszik, mert ízlik, mert jólesik. Költök bármire, bármennyit. Gazdag vállalkozó férj, fiatal feleség (nálam is fiatalabb) pici babával, két kamaszgyerek a korábbi házasságból. 200 m2-es polgári lakás.. Nagyon érdekes tapasztalás volt ilyen emberekkel egy kicsit mélyebben elbeszélgetni, kicsit belelátni a gondolkodásukba, az életvitelükbe, az értékrendszerükbe.. Egészen más szellem vezérli őket. Lényükben azt hiszem fényévekre állnak tőlem..

Délután együtt ebédeltünk Nórival, aztán egy kávé mellett jót beszélgettünk, végül elmentünk vásárolni a Fővámtéri Csarnokba. Nóri mindig odajár, ismeri a legjobb helyeket. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a vásárokat, piacokat? :) A Nagycsarnoknak van talán a legegyedibb, legkülönlegesebb atmoszférája, hangulata. Elképesztő árdifferenciák vannak a zöldségeknél, gyümölcsöknél, húsoknál, tejtermékeknél. Mindennek szinte legalább egy 100-assal kevesebbe kerül kilója, mint boltban, vagy zöldségesnél! Például vettem valami különlegeset: kacsaszárnyat. Ma végül abból csináltam meg a húslevest. Mondhatom, igazán ízes lett! Most már egy ideje teljesen kerülöm a húsleveskockát. Pedig sokszor olyan ízetlenek manapság a húsok (pláne a pulyka), hogy hiába a sok zöldség, a fűszerek, muszáj feltuningolni valamivel. De az a zöldes valami, ami kiül, odaragad az edény szélére, mikor a leves hideg lesz, az mindig elriaszt, hogy mi is van abban a leveskockában :S De a lényeg, hogy most finom lett, sok répával, petrezselyemmel :) Nóri mutatott a Csarnok mellett egy ázsiai boltot is, ahol aztán mindenféle fűszert, öntetet, teát meg ki tudja még mi mindent lehet kapni! Sok használható dolog van benne a hagyományos magyar konyhához is és egész jók az árak. Megbeszéltük, hogy együtt megfőzzük-sütjük majd ezt az Erdészlányos szeletet. Na, tisztára átmegyek itt a végén gasztroblogba :) De tényleg, szeretek főzni és szeretnék fejlődni benne. Annál pedig nincs is jobb, mint mikor látom, ahogy jóízűen megeszi egy társaság, amit szívvel-lélekkel elkészítettem :)