Keresőben..

"A kiválasztás során sajnos a választás nem Rád esett"
- a kedvenc plakátom az idei ARC kiállításon

Nagyon érdekes tapasztalni most azt, hogy a beküldött önéletrajzaimra egyáltalán nem reagálnak. Korábban mindig hívtak interjúkra. Ez is egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon sok az álláskereső és egyre nehezebb bekerülni a szórásba, hogy egyáltalán megnyissák a csatolmányban küldött CV-t. Hiszen talán ha az első egy-két száz levelet olvassák el. Míg egy álláshirdetésre szerintem legalább ötszáz, de akár több ezer önéletrajzot is kaphatnak, itt Budapesten. Ellenben éppen az a módszer lett most hatásos, amitől nem is vártam. Én magam is hirdetem magam, mint álláskereső. Azt gondolná az ember, hogy a cégek nem fáradnak azzal, hogy ezt böngésszék, mert ha feladnak egy hirdetést, arra speciálisan majd a megfelelő emberek jelentkeznek. (Vagy nem..) És mégis, naponta hívnak azzal, hogy ők találtak meg engem. Nekem ez azért is hatékonyabb, mert már magában a hirdetésben is világosan leírom, mit tudok, mik az elvárásaim. Már ahogy fogalmazok, az is sok mindent elárul rólam. Például egyértelműen beleírtam, hogy csakis törvényes, teljes mértékben bejelentett állást keresek és ezzel remélem elriasztom a rengeteg feketén dolgoztató céget és nem az interjún derül ki (vagy a munkakezdéskor..), hogy valójában ők 4 órás minimálbérre jelentenének be..  Utána meg kéthavonta másik bt-hez tesznek át. A multinacionális cégeken és a hivatalokon kívül ugyanis ma gyakorlatilag nincs olyan magyar cég, aki bejelentene tisztességesen! Előbbiekbe nehéz bekerülni, utóbbiak viszont nagyon keveset fizetnek. És még emellett legyen könnyen megközelíthető, ne kelljen naponta órákat utazni, legyen kellemes maga a munkahely és mindenek előtt legyen egy emberséges, normális kollektíva. S hogy emellé még egy tisztességes bér is járjon, az már a non plus ultra. Szomorúan olvasom néha az álláskeresők eme világosan megfogalmazott elvárásait. Nem kérnek sokat. Ez lenne az alap. És mégis, sokan rengeteget csalódtak, kihasználták, jogtalanul elbocsátották, feketén dolgoztatták és megalázták őket. Csoda ha már nem is hisznek abban, hogy találnak egy normális állást?? Én rengeteg törvénytelen, tisztességtelen dolgot láttam, tapasztaltam már az álláskeresés, de volt hogy a munkavégzés alatt, sőt volt, hogy elbocsátáskor. Fordultam már szakszervezethez, volt már ügyvédem is. Szerencsére a Munkaügyi Bíróságig még nem jutottam el. De én már ismerem a jogaimat és ragaszkodom hozzájuk. Engem már nem lehet megvezetni. Néha már-már túl harcias is vagyok ezen a téren :) Valójában csak az álláskeresés alatt látottak alapján egy csomó céget feljelenthettem volna. Az a baj viszont, hogy még ha ez meg is történne, hónapokig húzódna egy ilyen ügy és addig a cég már régen kitalálna valamit, hogy úszhatja meg, de az is lehet, hogy egyszerűen csak lefizetné a megfelelő ellenőröket.. És erről olyan mesélt nekem, aki állami pénzügyi szervezetnél dolgozik. Szomorú tények ezek..