Szokás szerint szembesülök a magyar munkahelyek szörnyűségeivel.. Értékesítés és rejtett értékesítés hegyekben, tisztességtelen ajánlatok, be nem jelentés, kizsákmányolás, alulfizetettség, frusztráció, stressz, megalázó bánásmód. Ma például behívtak egy "gépírói munkára". Ráadásul Újpestre, ami rögtön 1 órányi békávézást jelentett. Ott derült ki, hogy az egy végrehajtó iroda. Bekopogtam, kisvártatva behívtak. Meghökkentő látvány fogadott: rengeteg ember ült összezsúfolva, kis asztaloknál, papírhalmok között, koszban, rendetlenségben. Valamilyen programban dolgozott mindenki. Sikerült megtalálni azt a nőt, akivel telefonon beszéltem meg az interjút. Még leültetni sem tudott. Mondta, hogy beszól az ügyvéd úrnak, aki az irodát vezeti. Bement, majd kijött és közölte velem, hogy azt az utasítást kapta, hogy akkor most itt kéne maradnom dolgozni, valahova leültetnek. Elkerekedett a szemem - tessék?? Mondom, anélkül, hogy bárkivel beszéltem volna, hogy miről van szó, mi a munka, hogy kell dolgozni, se szerződés, se semmi? Ezt mégis hogyan gondolták? Nagy nehezen újra bekopogott az ügyvédhez. Akit előtte láttam is egyszer, várakozás közben megalázó módon beszélni az alkalmazottakkal. Eztán az ügyvéd behívott az irodájába. Semmit a világon nem tudott rólam. Megkérdezte a nevemet, amit aztán helytelenül használt és kijavítottam. Egy-két kérdést feltett még, hogy tudok-e gépelni és mit végeztem. Hogy hogyan szeretnék dolgozni és mennyiért. Elmondtam. Grimaszokat vágott. Aztán kérdezte, akarok-e még valamit mondani magamról. Elmosolyodtam és magamhoz vettem a táskámat. Mondtam, hogy 1 órát utaztam idáig és mindabból amit eddig láttam, köszönöm, de egyáltalán nem kérek! Majd felálltam és elköszöntem tőle. A többiek bambán bámultak a papírkupacok mögül, ahogy rövid időn belül távoztam.. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi vitte rá ezeket az embereket, hogy egy ilyen rettenetes helyen dolgozzanak.. Nyílegyenesen mentem a metróhoz, hogy minél hamarabb elhagyjam Újpestet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése