Kedves Olvasóim!

Ismét jelentkezem.. Visszatérve újra Orfűről, egy hosszú vonatút után.. Vasárnap este lévén tele volt diákokkal a Pécsről Pestre tartó Intercity. Egy négyes ülésre szólt a jegyem, körülöttem csupa diáklányok ültek. Persze végigmértem őket titkos pillantásokkal. Fekete nadrág, szürke pulcsi, festetlen egyhangú arcocskák, copfba fogott egyhosszú hajak. És a magolás. Hosszú, végeláthatatlan jegyzetek amit csak húztak-húztak alá órákon át az élénk színű szövegkiemelőkkel, hátha valamit még mindig bele tudnak tölteni a fejükbe a holnapi vizsgára. Az egyik lánynak volt egy legalább 12 színből álló filckészlete és mindegyiket használta. Jegyzeteiben szinte minden szót aláhúzott valamilyen színnel, több szó volt, amit többféle színnel is. Nem mondom, vidám szivárvány színű volt a fehér papír, de nem tudom, hogy ránézésre hogyan látta meg a lényegét a pontokból és alpontokból álló végtelen szövegnek. Szinte ez töltötte ki végig az útjukat. Én meg csak örömködtem magamban :) Zenét hallgattam, elővettem az odaútra megvett Nők Lapját, meg a visszaútra vett keresztrejtvényes újságot, no meg az Őrtornyot, elkezdtem már a jövő heti anyagra is felkészülni. Egyszóval semmi kényszer, tettem, olvastam, ami jól esett! Arra gondoltam, hogy nekem legalább akkora tudásvágyam van, mint nekik, csakhogy annak, amit most tanulnak ők a jó részére már hetek múlva sem fognak emlékezni. Ellenben én elraktározom, mert igazán érdekel, szélesítem a látóköröm, új következtetésekre jutok, új társaságban, váratlan helyzetben is bátran, okosan és szellemesen hozzá tudok szólni sokféle témához :) Pl. a héten váratlanul behívtak egy interjúra. Egy végtelenül bájos hölgy fogadott, nagyon szimpatikus volt első perctől. Mindez egy patinás nemzetközi ügyvédi irodában zajlott az Andrássy úton. Másfél órát beszélgettünk. Álláskeresésről, munkaerőpiacról, interjús tapasztalatokról, mindkét oldalról. De olyan közvetlenül, őszintén és nyíltan, akárha évek óta barátnők lennénk :) Jól esett, igazán.. Egyébként nem vagyok kibékülve az Intercity-vel. Mindig nagy a zsúfoltság és valahogy úgy érzem, hogy egymás szájában ülünk. Mindenki beszélgetését végig kell hallgatni és nem ülhetek oda, ahova szeretnék :( Mondjuk cserébe tiszta a WC..
Kellemes volt ez a hétvége. Jó volt újra anyáékkal lenni :) Sokat beszélgettünk, sétáltunk, kártyáztunk. Apával nézegettük a vaterát, apródot, jófogást, ami közös szenvedélyünk :) Pénteken este voltam orvosnál. Végtelenül kedves és segítőkész ez a doktornő! Végre valaki, aki igazán odafigyel rám! Elvittem neki minden leletemet és gyakorlatilag fel is állított egy diagnózist. De erről még egy hosszú laborvizsgálat-sorozattal meg kell bizonyosodni. Szóval nemsokára újra hazamegyek. Egy hétfői napra. Reggel 7-kor kezdjük és egész nap tartani fog. Biztosan nem lesz könnyű. De hátha, végre lesz eredménye! Még erről majd írok a későbbiekben..