Repülnek a napok, és ez a hét sajnos sok kellemetlen eseményt hozott. Magánéletileg és munkafronton is. Néha az ember a legnagyobb jóindulata ellenére keveredik konfliktusba, ellentmondásba. De ahhoz azért már elég öreg vagyok, hogy túl legyek a betartani lehetetlen "én mindig mindenkinek meg akarok felelni" elváráson. Azt hiszem, ez egy kifejezetten fontos lecke az állandó engedelmességre, alázatosságra nevelt emberek számára. Én legalább is nagyon nehezen küzdöttem meg ezzel. Iskoláskoromban rengeteget szenvedtem tőle. És főleg a munkahely hozta meg azokat a konfrontálódási felületeket, ahol rájöttem, hogy nem lehet, hogy mindig mindenki szeressen. Ettől függetlenül lehetek mindig kedves, jóságos, elnéző, türelmes, mosolygós és szorgalmas. Még lehetek egy nagyon is értékes ember. De nem vagyunk egyformák és a legkedvesebbek is szúrhatják valakinek a szemét. Főként a nőknél. Náluk nagyon sokat számít a külső. Képesek egyedül azért ellenszenvet táplálni a kezdetektől, mert a másik magasabb, vékonyabb, szebb a haja stb. Ezt már számtalanszor meg kellett tapasztalnom a munkahelyeken, hogy a nők milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással. És azt is, hogy van, aki a kezdetektől nagyon szeret és keresi a társaságomat és van, aki köszönni is alig tud és még amit nagyon muszáj velem megbeszélnie, azt is inkább írásban teszi.. De ez utóbbi miatt nem szeretnék megkeseredni. Azokra koncentrálok, akikben fel sem merül, hogy valamiért engem utálni kellene. Persze valójában nem is értem, hogy miért vannak ezzel így egyesek, de el kell fogadnom, hogy mégis van ilyen. Még Isten Fiát sem szerette mindenki, pedig neki volt a legvonzóbb egyénisége..

De hogy jót is mondjak, egy örömhír is ért a héten :) Egy régi kedves ismerősöm, aki az Origo-nál dolgozik, beajánlott egy irodavezetői pozícióra hozzájuk! Nem is hirdetik meg az állást. Szerdán megyek hozzájuk interjúra majd. Az én kedves barátom elkérte a CV-met és csupa jókat mondott rólam a főnökének és amitől végképp elérzékenyültem, hogy miután Google-ban küldött egy meeting request-et az interjúra, amin ő, a főnöke és én veszek részt, a következő címet adta a találkozónak: "legyen Anita" :) Hát nem kedves?? :) És miután ez a pozíció még csak most van kialakulóban, van is még beleszólási lehetőségem a munkakörbe, munkaidőbe, fizetésbe. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Ez egy stabil állásnak tűnik és nekem erre most nagy szükségem van. Havi fix fizetéssel, a kölcsönzött munkaerő bizonytalansága és megtűrt, periférikus létezése nélkül.. Sajnos egzisztenciálisan talán még sosem álltam ilyen rosszul, mint most.. És ez okozott most már annyi konfliktust itthon is, hogy egyszerűen nem bírtam tovább lelkileg. Ráadásul itt a fűtésszezon. Iszonyú pénzek mennek el egy hónapban az albérletre, BKV bérletre és a legszükségesebb dolgokra. Tényleg százezer forint gyakorlatilag már a létminimum. Na de meglátjuk mit hoz majd a jövő szerda :) Máté 6:33.