Yanni és Én..

Kedves Olvasóim!

Újra jelentkezem :) Ismét túl vagyunk egy hosszú hétvégén, ami nekem most kimondhatatlanul jól esett.. Sára hazautazott. Így én jobbára egyedül töltöttem az időt és ez valahogy annyira megnyugtató volt. Csendben, békében ellenni otthon.. Mintha helyre kerültek volna bennem dolgok. Tényleg nyugodtabbnak, kipihentebbnek, pozitívabbnak érzem magam. Kitakarítottam, főztem, mostam, este sokáig filmeztem és kedvemre énekelhettem egész nap :) Hétfőn még a nap is kisütött, úgyhogy csavarogtam egy kicsit a városban és a Jászain meghívtam magam egy mekis kapucsínóra.. Ez az utolsó hetem a Getronicsnál, mert április 8-ával felmondtam. Úgy néz ki, hogy origós alkalmazott leszek, de ebben még mindig nem vagyok egészen biztos. A másik ajánlat is talomban van, a VIP-phone-tól. Szóval várom, hogy mi lesz. Várom és újra készülök rá, hogy fontos döntést kell hoznom. De most valahogy nincs bennem semmi aggódás a jövőre nézve. Úgy lesz, ahogy lesz. Arról teszek, hogy valahogyan pénzt keressek!

Közben voltunk egy felejthetetlen Yanni koncerten a múlt héten! És bár Yanni egy egyszerű kis show-t tervezett / hozott Magyarországra és elmaradt a fergeteges koncertélmény, amire számítottam, ráadásul nagyon fájlaltuk, hogy olyan messze vagyunk tőle és küzdőtéren lévő igazi rajongóktól, azért nagy élmény volt őt látni-hallani élőben! Mindig hálás leszek Editnek a lehetőségért, no meg az EON páholyos, ingyenjegyért :) Azóta is a bűvkörében élek és ismerkedem az általam még nem ismert albumaival, fellépéseivel és az ő jelenlétével.. Úgy érzem, mintha szeretném megismerni őt, mint embert. Mennyi élménye lehet, ahogy beutazta koncertjeivel szerte az egész világot! De a wikipédián azt írták, hogy még neki is volt egy depressziós időszaka, amikor eltűnt a világ szeme elől egy jó időre.. Mutatok nektek képeket az Arénás helyünkről :)

Közben epedve várjuk a jó időt, ami néha-néha már megmutatja a magát egy kis napsütés erejéig. A hó, ahogyan jött, úgy el is tűnt. Szerencsére.. Az én kis jácintom, ami elakadt a fejlődésben, a napos és hűvöskés konyhaablakban újra növekedésnek indult :)
Mostanában is sok életszakaszon sikerült átlépni, áthaladni, úgy érzem. Bizonyos korlátokat elhagyni. Olyan különleges, hogy az ember lelkivilága így változik magától. Mintha egy külön személyiség lenne, amit sok szempontból nem tudok befolyásolni, mert magától változik, alakul évről-évre. Próbálok erőltetni, siettetni dolgokat, de mégis úgy érzem, hogy mindennek megvan a maga ideje és megbeszélem magammal, hogy a szívem még nem akar engedelmeskedni az eszemnek, de ezzel nincsen semmi baj. Hogy nem haladok dolgokkal, mert nem rajtam múlik. Csak egyszerűen nem megy. Nem engedi a lelkem.. Szeretném az elmúlt hosszabb időszak zaklatottságát magam mögött hagyni. Szeretnék tudatosan nyugodtabb és pozitívabb lenni. Türelmesebb. Magamhoz, de legfőképp másokhoz. Azt veszem észre, hogy a harciasabb énem kezd felülkerekedni rajtam és egyre többször cselekszem ösztönből, amit nem szeretek. Szeretnék kicsit elmélyültebb lenni, többet hallgatni, elmélkedni, pihenni.. Szeretnék azért többet keresni, mert olyan sok mindenkit szeretnék most megajándékozni. Annyi ajándékötletem van! Elhatároztam, hogy később többet szeretnék költeni másokra, mindenképpen!

Frizurában most valahogy ragaszkodom a vöröses barnához és a félhosszú hajhoz. Na de ez is miért van.. Hát nyilvánvaló. Mert nem akarok olyan lenni mint régen. Olyan, amilyen akkor voltam. Meg akarom mutatni, hogy más lettem azóta. Mert tényleg így van. Erősebbnek szeretnék látszani. Mert tényleg így van. Felnőttebbnek, komolyabbnak akarok látszani. Mert tényleg így van.. Egyébként meg valahogy megszerettem a sűrű, amolyan Zooey Deschanel-es-es frufrut :) Jól megnőtt, egyszer középre fésültem és csodák csodájára tetszik :) Végre ez is valami új. Valami kicsit vadócosabb. Már csak egy igazán jó hajfestéket kellene találnom..

No de akkor jöjjenek a képek :)