Péntek reggel van. Sári ébreszt. Tudtam, hogy mégis be kellett volna állítani a mobilt, mert sokáig fent voltam és reggel még hajat is akartam mosni. Hát igen, a Constumára megyek, muszáj csinosnak lenni, már nem akartam feltűzni a hajam. Szóval sebtiben nekiálltam a hajmosásnak és az egyéb készülődésnek. De kisvártatva kaptam a telefont, hogy negyed óra múlva legyek a Móriczon. Én meg ott álltam törölközőbe csavart hajjal. Mondtam, hogy nem fog menni, kell még idő. Úgyhogy Zsolt ment tovább nélkülem, de legalább kiderült tőle egy rövidebb útvonal, a 37-es villamossal, a Blaháról. Na, gondoltam, onnan még úgysem mentem soha villamossal, legalább megismerek egy újabb útvonalat :)

Azért végül csak elkészültem. Élre vasalt nadrág, csinos blúz és persze frissen mosott haj :) Csináltam a napra két szendvicset, meg betettem egy kis kekszet. A buszmegálló felé pedig még Zsolt kérésére vettem neki egy másfél literes ásványvizet. Irány a Blaha. Hát, a villamosmegálló nem mondhatnám, hogy egy szívderítő hely. A Népszínház utcán már nagyon érződik a nyolckeres hatás. Már vagy a negyedik 28-as ment el, mire végre jött egy 37/A-s villamos is. Volt ott a megállóban egy lány, olyan testvérnősen nézett ki. Bájos kis virágos szoknyája volt, halványrózsaszín harisnyával és világosszürke kis bőrkabáttal. Kis balerinacipő, egy szintén virágos mintás fehér kendő. Sose vennék fel rózsaszín harisnyát, de ebben a szettben kifejezetten tetszett. Igazi kis tavaszi összeállítás volt, nagyon bájosan állt a viselőjének. Éppen ezen merengtem, mikor befutott a villamosunk, de a táblán a megálló között nem láttam a Hungexpót, úgyhogy inkább megkérdeztem a villamosvezetőt, hogy hol is kell leszállni. Kedves fiatal fiú volt és mondta, hogy majd segít, de a Pongrácz úti lakótelep nevű megálló lesz a miénk. Zötykölődtünk át nyolcadik kerületen. Még sosem jártam ezen a tájon. Láttam a Fiumei úti temetőt is. Legalább is kívülről. A fal mentén öreg, düledező kripták álltak. Arra gondoltam, hogy az utódok már mennyire nem törődnek, talán már nem is tudnak ezekről a családi emlékművekről.. Hogy valójában ennyit ér egy már nem élő embernek emléket állítani.. Biztos azért járt ez a fejemben, mert a héten a feltámadás volt a téma a bibliatanulmányozáson.. Hmm.. Jó ez a párizsis szendvics.. "A Pongrácz úti lakótelep következik.." Hirtelen kizökkentem a gondolataimból és elkezdtem elcsomagolni a szendvicset és képzeljétek, mielőtt befutottunk, a vezető el kezdte magyarázni a mikrofonba, hogy akik az Expóra mennek, melyik járdán, pallón menjenek, aztán át a susnyáson, le a dombon.. de inkább kövessük a tömeget, az a biztos. Aranyos volt :) És így is tettem..

Végül a főkapun mentem be, ahol tavaly is, aztán a belépőrendszernél már ott várt Zsolt egy belépőkártyával. Ahogy mentünk át, minden hasonlított a tavalyi kiállításra. Arra gondoltam, hogy hihetetlen, hogy már egy éve voltam itt.. Beléptünk az OtthonDesign kapuján. A stand is közel ugyanott volt, mint tavaly. Szépséges tolóajtós szekrényeken, pezsgőfürdőkön és és kristálycsillárokon át vezetett az utunk.. Aztán megismerkedtem az LG-Hi-macs régióigazgatójával is. Két ötletet is megvalósítottak a Jövő Konyhájából, az egyik volt a pultunk. Azon volt egy színpaletta is. Prospektusok és némi zöld. Aztán volt egy csíkos konyhapult is, amin egy patronos kávéfőző automata is állt. Meg kihoztak néhány bájos makettet is :) Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mindenki szerette, sokakat odavonzott. Szóval jöttek az emberek, beszélgettünk, mutogattunk, magyaráztunk és bájologtunk :) Legalább is én, Zsoltnak ez nem igazán megy :) Elröpült az idő, hamar délután lett, el is fáradtam.. Négy óra után indultam végül el. Futottam egy gyors kört, hogy legalább néhány standot lássak még, de sietnem kellett, mert este összejövetel volt.. Kimentem a 100-as buszhoz, álldogáltam is ott egy darabig, de óriási dugó volt, természetesen a busz is rengeteget késett. Így hát visszamentem újra a villamoshoz. És mikor a felüljárón mentem át, jött is egy, így futni kezdtem oldalt, a vékony pallón. Találtam is egy nagyon élethű képet! Alattunk vasúti sínek futottak. Egyszer csak csattanás és hátrafordultam futás közben. Egy idősebb úr nyújtott a telefonomat, de mondta, hogy fussak, fut ő is. Kikaptam a telefont a kezéből és felugrottunk mindketten a villamosra. Aztán egymással szemben ültünk le. Nem győztem hálálkodni. Bele sem mertem gondolni, mi lett volna, a ha telefon leesik a híd alá.. Brrr.. Ahogy látjátok a képen, irtó mázlim volt! Néhány karcolással megúszta a telcsim a dolgot.. De így beszélgetésbe elegyedtem a megmentőmmel. Nagyon érdekes beszélgetés volt, úgy egy 15 perc alatt egész sok mindent elmeséltünk egymásnak. Különleges, hogy milyen ismeretségek jönnek az ember életében, a véletlen folytán.. Visszaértünk a Blahára. A kedves úr kezet csókolt és elváltak útjaink.. Felugrottam a 4-es villamosra és irány haza, készülni az összejövetelre!

Most is sokáig maradtam, sokat beszélgettünk, babáztam és végül a nagy esőben még sikerült egy sofőrt is szerezni, aki egy családot és engem is hazavitt.. Mindent összegezve jó kis eseménydús nap volt :)