2013. április 10., szerda

Sokszor azt sajnálom, hogy akkor tudok csak ide írni, mikor időm engedi és nem olyankor, mikor valahol, hirtelen megrohannak a gondolatok. Olyankor mindig próbálom megjegyezni, hogy hú, ezt meg azt majd leírom a blogban, de aztán valahogy mégis elfelejtem a jó kis következtetéseimet :( Aztán meg arra gondolok, hogy jaj, most már kéne valamit írni majd és akkor meg úgy érzem, hogy csak olyan sablonos dolgok jutnak eszembe és nem tudok tényleg őszintén fogalmazni. Hogy valami visszatart, mikor nyílt és egyenes akarok lenni.. Ki kéne iktatnom a backspace-t mikor ide írok :)

Szóval túl vagyunk egy kellemes hétvégén Orfűn :) Bár az idő nem volt kegyes hozzánk, de azért sétáltunk egyet még szombaton. Le a tóra, a kutyussal. Vasárnap volt Laci jelnyelves nyilvános előadása a pécsi csoportban. Nagyon ügyes volt, igazán büszke voltam rá :) Végül én is maradtam a kertvárosi gyülekezetben és a végén egy nagyon jót beszélgettem Monostori Szandival. Valahogy úgy egymásra találtunk hirtelen a gondolatainkkal, problémáinkkal, világnézetünkkel. Nagyon érdekes érzés volt és egyben nagyon kellemes is, mikor rokonlélekre talál az ember :) Meg is beszéltük, hogy kapcsolatban maradunk.

Most éppen nem dolgozom. A Getro-nál véget ért a pályafutásom, de az Origónál még nem kezdődött el. Remélem, hogy az sem várat már sokat magára. Sajnos a másik cégtől még nem jött egyelőre visszajelzés, ami engem érintene.. A kedves kollégákat fájó szívvel hagytam ott, de az állandó csicskáztatás nem hiányzik egy kicsit sem. Addig is kihasználom ezt a pár napot feltöltődésre, tanulásra, szolgálatra. Jó érzés egy kicsit újra a magam urának lenni, hogy szabadok a napjaim és tervezhetem, amit szeretnék :) Jut eszembe, ha emlékeztek, a Jövő Konyhája pályázattal sokat dolgoztunk Zsolttal még a télen. Most eljött az ideje a Construmának, ma nyitott és pénteken kimegyek egy kicsit Zsolttal, segíteni, hostesskedni. Egy kis kimozdulás, rendezvény és némi zsebpénz is :)

A gondolataim mostanában elég csapongóak tudnak lenni, nagyon-nagyon tudatosan próbálok nem aggodalmaskodni, hanem könnyebben venni a dolgokat. Folyton arra gondolok, hogy szobabicikli meg hintaszék, amivel nem jutok előrébb :) Ha megtettem a magamét, akkor türelemmel kell lenni, bármennyire is nehezemre esik néha.. Csak azt sajnálom, hogy mostanában zaklatottak az estéim és sokszor, sok időre felébredek, forgolódom, emésztenek a gondolatok és ezek beleszövődnek az álmaimba is elég gyakran. De ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni sajnos. Igyekszem jól élni a mindennapokat, terv szerint haladni a teendőimmel, rendet tartani itthon, beosztani jól a pénzt - ezek mind megnyugvást adnak. Nagyon várom már a jó időt, hogy kint is tudjunk újra mozogni és úgy érzem, nekem az alvásigényem is elég nagy. A minimum a 8 óra, de inkább több. Erre is igyekszem figyelni.

Ja, és még valami :) Nagyon megszerettem a Downtown Abbey-t :) Ti is nézitek??



1 megjegyzés:

  1. Ha mész valahová, akkor vigyél magaddal egy mini noteszt és címszavakban írd le, hogy pont milyen gondolatokkal ajándékozott meg az élet. A tudatalattid képes akár az adott pillanat érzéseit is elraktározni, és mikor haza mész, otthon újra megpillantva a noteszt, és benne a gondolatok hatására, maga az érzés is előjöhet. Az írás pedig ilyenkor felemelő érzéssel szolgálhat. Nem mindig sikerül, de türelmesen várni, vágyakozni kell.
    A türelem rózsát terem, ahogy mondani szokás :) Önmagaddal szemben is úgy tudsz kialakítani egy bensőséges, harmonikus viszonyt, ha mindent a maga fokozatosságával teszel, mindenre hagysz időt, hogy az élet apró pillanatai önmaguktól kibontakozhassanak és útmutatásul szolgálhassanak az életedben.

    VálaszTörlés