Ma ebédszünetben kicsit felhívtam aput és az irodaház körötti kis utcákon sétálgatva meséltem az elmúlt napok eseményeiről.. Közben elkezdtem valahogy ellenállhatatlan vágyat érezni desszertképpen egy olyan csokis párna megvásárlásra, amit ott az irodaház aljában, a kis Tescoban sütnek! Hmm.. Tegnap is vettem egyet és annyira jól esett. Nem édes benne a csoki, hanem kicsit kesernyés. Nem vagyok egyáltalán édesszájú, pláne nem szeretem, ami émelyeg, de ez nagyon jól el van találva! Sorban állva, az újságos polc mellett jutott eszembe: milyen rég nem vettem már Nők Lapját! Most Sophie Marceau mosolygott rám a címlapról, ezért lekaptam egyet. Sokat számít ám, ki van a címlapon! Ha szimpatikus, csak akkor veszem meg.. Lehúzták a vonalkódot. Butaság, de olyan elegánsnak érzem, mikor a kis táska mellett a kezemben van egy Nők Lapja is az utcán. Még véletlenül sem teszem el. Nehogy mások ne lássák :) Felmegyek a 3. emeletre és belelapozok.. A francia nők időtlen, tökéletlenül tökéletes, megmagyarázhatatlan és ellenállhatatlan eleganciájáról, vonzerejéről van szó. Hmm.. Remek téma! Épp nekem való :) És tényleg, van keresztrejtvény is benne! De rég nem fejtettem! Pedig egy időben már egészen kezdtem megismerni a hegységeket, meg színészeket, meg mindenféle találmányokat, pénznemeket és még sorolhatnám.. Az élet apró örömei egy átlagos júliusi csütörtök délutánon :)