Voltál már szerelmes. Utólag nem látod, hogy mitől lobban fel valaki iránt és mitől ér véget?

Engem az örök szerelem foglalkoztat. Tehát a "nyári" szerelem az annyira nem, bár egyszer azt mondta egy barátnőm, hogy a kis szerelmek tanítanak meg majd a nagyra, tehát hogy nem lehet, hogy az ember csak vegetál, amíg nem jön el a nagy Ő, de tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik. A szerelem szerintem a legszebb dolog, amit földi szinten át lehet élni, sőt odáig is elmegyek, hogy lehet, hogy ezért vagyunk itt. Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni. Önazonosnak kell lenni, ami annyit jelent, hogy az egó és a lélek ugyanazt szeretné, vagyis egyetértenek. Nincs két különböző irány.

/Szily Nóra interjúja Mester Tamással/ 

Ehhez csak annyit fűznék hozzád, hogy én nem ismerek olyat, hogy "kis szerelem". Nálam minden szerelem égszakadás és földindulás. Másképp nem is tudok szeretni. Olyankor a másiké a teljes szívem. Nálam eleve ezt jelenti a szerelem. Ha már érzem, hogy az érzés szerelemmé vált, akkor tudom, hogy ez most nagyon komoly.. De az önmagunkban teljességgel nagyon is egyetértek..