2012. június 4., hétfő

Azt meséltem már, hogyan találtam rá Salif Keitára? Két évvel ezelőtt egyszer megnyitottam a Veszprémi Ünnepi Játékok aktuális weboldalát és elindult egy varázslatos szám.. Aztán újra meg újra megnyitottam. És mindig elvarázsolt. Aztán fogtam magam, kerestem egy kontaktot az oldalon és e-mail-ben megkérdeztem e gyönyörű zene kitől van. Kíváncsi voltam, mi lesz a reakció. Hamarosan jött a válasz: Salif Keitától..
Valahogy így "akadtam rá" véletlenül Zoránra is. Néhány hónapja az m1-en leadták a tavaly év végi koncertjét az Arénában. Lefekvéshez készülődtem már, gondoltam, amíg bevetem az ágyat és pizsamát veszek, addig hadd szóljon. És aztán egyszerűen csak ott ragadtam a képernyő előtt.. Arra gondoltam vissza, hogy amikor általános iskolás voltam, az akkor harmincas éveiben járó osztályfőnököm mennyire szerette őt.. Akkor és ott megértettem, hogy miért. Hirtelen úgy éreztem, hogy felnőttem. Felnőttem Zoránhoz. Néhány nap múlva megkerestem az ismerőseim között a volt osztályfőnökömet és írtam neki egy levelet. Bizonyára megleptem vele ennyi év után :) Jeleztem, hogy behoztam a lemaradást, ami az éveink számát illeti. Vagy inkább a tartalmát. Örült nekem :) Jó érzés volt, hogy mintha ezzel valami körbeért volna..
Hallgass bele, ahogyan Üres bölcsőt ringat a hold fénye...

1 megjegyzés: