Sűrű volt a hétvége, sok minden történt és sok felé hatás is ért.. Estefelé majd tartok egy kis képes beszámolót!

Köszi Zsu! De aranyos vagy :) Megint nagyon fáradt vagyok, nem tudom hosszan ecsetelni a dolgokat, azt hiszem ezek javarészt most úgyis inkább belső dolgok voltak.. Hű maradok a blog leírásához.. Az mindenképpen érdekes volt, hogy szombaton kimentünk a Milka meghirdetett nagy lassúzós világrekordjára, a Margit-szigetre. Nem igazán vagyok róla meggyőződve, hogy rekordot döntöttünk, ráadásul csak 5 percig tartott az egész :S De azért érdekes volt. Kaptunk matricát meg karszalagot..

Szombaton még néhány nagyon kedves fiatalt is megismertem a Kopaszi-gáton. Nagyon jót beszélgettünk és nagyon kis érdekes teokratikus játékokat játszottunk. Újra meg újra szembesülök vele, hogy milyen sokféle nehézséggel kell mindenkinek megküzdeni, egészségügyi problémák, családi gondok, munkanélküliség.. Becsülöm a kitartásukat és egyáltalán a tartásukat! 

Anyáékkal alig találkoztunk végül, mentek Csepelre, meg aztán Edináékhoz, vasárnap pedig rögtön program után Petiékhez.. Ilyen ez a pesti élet. Egy merő rohanás az egész.. Bár azért ma este megint elmentem egy kicsit sétálni és olyan jól esett. Egy kis magány, tücsökzene, énekes rigók. Norita mixét hallgattam most és nagyon jó Gipsy Kings számokra találtam. Van élet a Bamboleon túl is, de még milyen! És igen, itt említek szót a bódító hársfaillatról, ami betölti mostanában az egész környéket! Voltatok már úgy, hogy egy illat azonnal deja vu érzést keltett bennetek, de nem tudtátok megmondani, hogy mire? Hát én így vagyok ezzel a mámorító, édes illattal. Nem tudok betelni vele és valami boldogsággal tölt el, valami nagyon melengető érzést ébreszt bennem. Valami nagy szerelemmel kapcsolatos emlék lehet ez, valami nagyon boldog érzésé. Erre bizton emlékszem. És arra is, hogy ez már hosszú évekkel ezelőtt volt. És folyton próbálok rájönni, hogy hol és mikor.. de nem megy.. Úgy hogy aztán feladom és csak élvezem.. Nagyokat szippantok a levegőből és szomorú vagyok, ha eszembe jut, hogy egyszer majd ez is elvirágzik.. Vágyom azt az időt, amikor majd újra kertes házban élhetek.. Amikor bandukolok haza, folyton az jár az eszemben, hogy egyszer ki lesz majd elégítve "minden élő kívánsága". Nagyon várom azt az időt!